Kutyafürdetés

Ha kutyánk jelenlétét már akkor megérezzük, még mielőtt elvakkantotta volna magát vagy egyáltalán bejött volna a szobába, biztosak lehetünk benne: eljött a fürdetés ideje. Sok gazdi ugyanannyira várja ezt a nagy eseményt, mint kedvence: azaz semennyire. Pedig nincs más választás: az elkerülhetetlent nem érdemes sokáig halogatni.

Következzen néhány tipp, hogyan tehetjük a fürdetés szertartását élvezetesebbé vagy legalább elviselhetőbbé mind a magunk, mind az állat számára. Némi türelemmel és gyakorlattal a víz legnagyobb része a kutyának, nem pedig a pancsolást irányítani próbáló gazdinak jut majd.

Fürdetni vagy nem fürdetni?

Első lépésként konzultáljunk az állatorvosunkkal, hogy milyen tanácsokkal tud szolgálni konkrétan a mi kutyánk fürdetését illetően. A különböző fajtájú és tartású kutyák ugyanis mind eltérő gyakorisággal igénylik a fürdetést, és a kutyasamponok közül sem mind felel meg bizonyos fajtáknak. Ha a kutya sok időt tölt a szabadban, kimondhatjuk, hogy a gyakori fürdetés elengedhetetlen. Egyes fajtákat, mint például az uszkárokat, általában gyakrabban kell füröszteni, mint a német juhászt. A sima szőrű kutyáknak rendszerint ritkábban van szükségük a fürdetésre. Természetesen a tartási körülmények ebben az esetben is meghatározó szerepet játszanak.

A túl gyakori (például hetenkénti) fürdetéssel kimoshatunk a kutya bundájából sok alapvető fontosságú anyagot, ami a bőre kiszáradásához vezethet. Hacsak a kutya nem kifejezetten piszkos, rendszeres fésüléssel, keféléssel csökkenthetjük a szükséges fürdők számát. Így is elérhetjük, hogy kutyánk tisztának érezze magát és a szemlélőben is ápolt, gondozott állat benyomását keltse.

Előkészületek

Még mielőtt sarokba szorítjuk és a fürdőbe tereljük a kutyát, készítsünk elő mindent, ami a fürdetéséhez szükséges. Készítsük elő a fürdetés helyszínét (előre ne hívjuk fel a kutya figyelmét a várható megpróbáltatásra, mert ezzel csak az idegességét fokoznánk). Lássuk, mire lehet szükség:

• Az állatorvos által ajánlott kutyasampon (az ember számára gyártott termékek allergiás reakciót válthatnak ki)
• Növényi eredetű fürdőolaj
• Fürdetőrongy vagy -szivacs
• Törölközők (minél nagyobb a kutya, annál több törölközőre lesz szükség)
• Egy meleg, huzatmentes zug a lakásban
• Póráz, ha a kutyát kádban fürdetjük (Ha a szabadban végezzük a fürdetést, természetesen akkor is célszerű a kutyát egy fix ponthoz kikötni.)
• Kefe és fésű a kutya bundájának rendbe tételéhez
• Puha kefe az ujjak közötti területek és a karmok tisztítására
• Csúszásgátló gumialátét a kádba

Hideg időben soha ne fürösszük a kutyát a szabadban. Ez különösen érvényes a kölyökkutyákra, amelyek még nem tudják ugyanúgy szabályozni testhőmérsékletüket, mint a felnőtt állatok. A kölykök legalább négy hetesek legyenek, mikor az első fürdőjükre sor kerül.

A fürdetés előtt fésüljük meg a kutyát és bontsunk ki minden csomót, gubancot a szőréből. Másként a víz hatására a gubancok filces csomókká állhatnak össze, melyeket már csak ollóval tudunk eltávolítani. Ha a kutya szőre festéktől, kátránytól vagy más ragadós anyagtól összeállt, vágjuk ki ezeket a részeket (vagy tegyünk rá 24 órára növényi olajat, akár étolajat). (Ha a csomókkal sehogy se boldogulunk, jobb, ha kutyakozmetikushoz fordulunk.)

Vannak gazdik, akik a kutya fülét a víz ellen vattával dugaszolják be. Ha vattát használunk, mindenképpen a kutya fülének megfelelő nagyságú darabokat használjunk. Ha túl kicsik, fennáll a veszély, hogy a becsúsznak az állat hallójáratába.

Kádban történő fürdetés esetén a kutya térdmagasságáig engedjünk vizet a kádba. A víz hőmérséklete körülbelül egyezzen meg az állat testhőmérsékletével, azaz megközelítően 39 °C legyen.

A fürdetés

Tegyük a kutyát a kádba. Merítőedénnyel meregessünk rá vizet. Ha vízspriccelőt is használunk, vigyázzunk, hogy ne ijesszük meg vele a kutyát. Amikor már elég vizes a kutya, samponozzuk be a hátát, majd körülbelül tíz perces munkával egyenletesen oszlassuk el a sampont mindenütt a bundáján. Fontos, hogy az állat pofájára és szájába ne kerüljön samponos víz. A pofa megtisztításához és leöblítéséhez használjuk a fürdetőrongyot vagy -szivacsot, a puha kefével pedig tisztítsuk meg a mancsokat, az ujjak közét és a karmokat.

A sampon leöblítése előtt húzzuk ki a dugót a kádból. Fontos, hogy az öblítés alapos legyen, ne sajnáljuk az időt arra, hogy a sampont maradéktalanul kimossuk a kutya bundájából (a bundában maradt sampon allergiás reakciót válthat ki).

Ha szükséges, az öblítés befejeztével újra húzzuk ki a dugót, hogy kedvencünk ne vízben álljon, amíg lecsöpög a bundája. Legjobban tesszük, ha ilyenkor egy jó nagyot hátralépünk, a kutya ugyanis már a fürdetés kezdete óta csak arra vár, hogy a felesleges vizet kirázhassa a bundájából.

Finoman nyomkodjuk ki a bundájából a vizet (ne felejtsük el kivenni a füléből a vattát), majd törülközővel folytassuk a szárítgatást. Ha hajszárítót is használunk, ügyeljünk arra, hogy ne a maximális fokozatra állítsuk és ne forró levegőt fújjunk a kutyára. A fertőzések elkerülése érdekében a fülét vattadarabokkal törölgessük szárazra.

Fontos, hogy a kutyát mindaddig huzatmentes helyen tartsuk, amíg a bundája teljesen meg nem szárad.

Ül!

Az ebtartók nagy része lelkesen tanítgatja kutyusát a különböző parancsszavak végrehajtására, melyek közül a legpraktikusabb - és az engedelmességi feladatok körében a legegyszerűbb - az ültetés. Az életben számos helyzet adódhat (nyakörv felrakása, járdaszegély elérése, várakozás), amikor jól jön, ha kutyusunk szót fogad és leül.

Általánosságban elmondható, hogy az alapvető engedelmességgel rendelkező kutya már könnyebben tanítható nehezebb, nagyobb odafigyelést igénylő feladatokra is.

A "ül" parancsszó megtanítása

A tanulás legyen szórakoztató, könnyű és ne legyen végeláthatatlan . Ha az ebtárs elvégezte a feladatot, mindig jutalmazzuk meg, hiszen sikerélményre neki is szüksége van!

Keressünk egy nyugodt helyet, ahol csak mi vagyunk . Mutassuk meg neki a csábító falatot. Tartsuk az orra elé, majd lassan nyújtsuk a kezünket egyre előrébb, el a feje felett, hogy egyre magasabbra kelljen néznie. Ahogy követi fejével, le fog ülni. A jutalomfalatot azonban ne tartsuk túl magasra, mert akkor inkább felugrik érte, semmint leül. Amint leült, jutalmazzuk meg.

A parancsszó kimondásával együtt többször ismételjük meg a gyakorlatsort . Hamarosan össze fogja kötni a vezényszót a jutalomfalattal, így a gyümölcsöző együttműködés érdekében odaadó tanítványunk lesz.

Ha kutyusunk mégsem akar leülni, akkor segítsünk neki! Jobb kezünkkel nyúljunk a kutya álla alá, bal kezünkkel pedig nyomjuk le a farát. Eközben határozottan mondjuk ki az "ül" vezényszót. Ha ebünk ezúttal ülő helyzetben marad, akkor jutalomfalat kíséretében dicsérjük meg.

Ha már úgy érezzük, hogy hallgat ránk a kutya, akkor vigyük ki a parkba , vagy menjük együtt vásárolni. Amikor kicsit elkalandozik, akkor mondjuk ki a vezényszót, és ha leül, jutalmazzuk meg! Lassanként álljunk le a jutalomfalat adásával, de ne feledjük: néhány soron kívüli finomság csak újabb és újabb megerősítés kutyusunknak arról, hogy "jól dolgozik"!

A pozitív motiváció

Motiválni kétféle képen lehet: negatívan és pozitívan. Az általános iskolában már elég példát hallottunk a negatív verzióra: ilyen a "ha nem csinálod meg, meglátod mi lesz" fordulat. A leszidás és a fizikai fenyítés csak elveszi kutyusunk kedvét a tanulástól, arról nem is beszélve, hogy ez nekünk sem kellemes élmény. A sikeres oktatás és a gyors tanulás titka a kitartás, a nyugalom és a pozitív motiváció, azaz a dicséret és a jutalom. A gyakorlat legyen 5-10 perces, és csak akkor kezdjük el, ha kutyusunk is érdeklődő, aktív. A hatás nem marad el!